A II. CinePécs Nemzetközi Filmfesztivál vendége lesz a Trieszti Nemzetközi Filmfesztivál. A nagy múltra visszatekintő fesztiválon a kezdetek óta részt vesz szakmai szervezőként Pintér Judit, a Duna Televízió, a Filmvilág és jelenleg a CinePécs munkatársa. Trieszt és a filmfesztivál iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk a kolléganő írását, amelyet több részletben közlünk itt a honlapon.

A Trieszti (korábban Alpok-Adria) Filmfesztivál 2009. január 15?22. között ünnepelte a 20. születésnapját. A kilencvenes évek végén azért változtattak nevet, mert a fesztivál lassan túlnőtt a kezdetben vizsgált térségen. A főleg lelkes fiatalokból álló stáb (amelynek időközben több tagja a velencei, locarnói, torinói fesztivál munkatársa is lett) az állandó anyagi nehézségekkel dacolva, mind tudatosabb, következetesebb választásokkal építette föl a mai, jóval nagyobb, immár Kazahsztántól Törökországig sok-sok országot befogadó mustrát. Ismereteik bővülésével párhuzamosan meggyőződésük is erősödött abban, hogy történetek és tehetségek olyan gazdag tárházára bukkantak, amelyet legalább a fesztivál évről évre népesebb, értőbb és ma már több nemzedék képviselőiből álló közönségével érdemes megismertetniük.

A Nyugat-Európában méltatlanul kevéssé ismert közép-kelet-európai filmművészet múltjának és jelenének bemutatására létrehozott fesztivál azonban az elmúlt húsz év történelmi, politikai és társadalmi változásainak, lelkesítő és tragikus eseményeinek is az egyik kivételes szemtanúja volt. Mikor arra kértem az alapító?művészeti igazgatót, Annamaria Percavassit, hogy elevenítse fel a számára legemlékezetesebb epizódot a húsz év történetéből, ma is meghatottan mesélte el az alábbi jelenetet: ?Az 1996-os fesztivál végén, egy igazi mitteleurópai hangulatú étteremben, a Szarajevó díjjal épp kitüntetett nagy bosnyák költőt, Izet Sarajlićot ünnepeltük. Sokan voltunk, köztük a Párizsba menekült boszniai horvát író, Predrag Matvejević (őt kértük fel, hogy honfitársának adja át a díjat), valamint az egyik versenyfilm rendezője, a szerb Živojin Pavlović. Egyszer csak a költő a zongorához ült, és a másik két vendéggel szomorú szláv dalokat kezdtek énekelni. Olyan szorosan karolták át egymást, mintha soha többé nem akarnának elválni. Évek óta nem találkoztak, most pedig sírva?nevetve együtt fújták a jól ismert nótákat. Aztán hozzám léptek, és megköszönték, hogy ugyanabban a szállodában helyeztük el őket, hiszen évtizedek óta barátok, és annak dacára azok is maradnak, hogy az országaik között dúló barbár, gyilkos háború ellenségnek kívánja látni őket.? A fesztivál szellemiségét, fontosságát, küldetését emblematikus módon tükröző történet mellett persze ezzel ellentétes esetek is előfordultak azokban az években. Mivel a szervezők valóban komolyan gondolták, hogy közvetíteniük kell akár az egymással háborúban álló felek között is, 1994-ben meghívták a szerb Živojin Pavlović Dezertőr című alkotását Triesztbe. A horvát kormány hivatalosan tiltakozott a szerb film vetítése ellen, és azzal fenyegetőzött, hogy visszavonja a saját filmjeit, mert szerintük a fesztivál megsértette a Szerbia elleni embargót. Nem számított, hogy a szerb rendező ismert ellenzéki volt, s filmje elítélte Milošević háborúját. A helyzet drámaiságát fokozta, hogy még az egyik horvát film alkotója, az évekig Párizsban élő, nemzetközi hírű szobrász ? Orson Welles alkotó- és élettársa ?, Oja Kodar is hasonló vehemenciával lépett fel a szerb film ellen, anélkül, hogy látta volna. Az Olasz Filmkritikusok Szövetsége és a fesztivál művészeti igazgatója azonban kiállt a döntés mellett. ?Meggyőződésünk, hogy az eszmékre, a kultúrára, így a filmekre sem érvényesek a kereskedelmi embargó előírásai, mert ezeket nem lehet és nem szabad határok közé zárni? ­­? nyilatkozták.

A bejegyzés hétfő, július 12th, 2010 - 10:24-kor történt. Kategória: CinePécs Filmfesztivál. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Elnézést, a hozzászólások és pingelések jelenleg nem engedélyezettek.