A Huszárik
Szerző: Bognár László | Kategória: CinePécs Filmfesztivál, tags: élmény, iskola felelőssége, mozi, moziélményMyrtille és KapitányG okán magamat a Huszárik emlékétől nem sikerült megszabadítanom ma. Így jár az ember, ha olyan blogokat olvas, amiktől aztán konkrétan levakarhatatlan gondolatai támadnak.
Már középiskolásként jártam filmklubba, akkor azt a Kossuth moziban vagy a Petőfiben tartotta később az egyetemen megismert tanárom. Elég sok mindent láttam, de nem a legjobbakat. Vagy csak fiatal voltam. Mert voltam az is. (Ez egy szép emlék.) Középiskolásként láttam Bódy filmjét, a Kutya éji dalát is, igaz, azt a Ságváriban vetítették, ott volt Bódy Gábor is, akitől lehetett volna kérdezni a vetítés után. A filmet végignézve azért annyi eszem volt, hogy nem akartam kérdezni semmit.
Amikor felvettek az egyetemre, ami konkrétan a házunk mellet volt, nagyon megörültem, hogy van filmklub. Anyámék nem izgultak, tudták, ha vége a filmnek 5 perc múlva otthon vagyok. Mivel magyar szakos is voltam egy tévedésnyi évig, azt is hallottam, sok dolgot kell olvasni. A két dolog a szememben nem volt kibékíthetetlen ellentétben, ugyanis nem terveztem, hogy mindent elolvasok. Azt ellenben konkrétan tudtam, hogy mindent meg fogok nézni. Így lett, hogy én az első egyetemi évem gyakorlatilag minden estéjét a Huszárikban töltöttem el. A későbbi évek estéinek meg egy jelentős részét.
Maga a mozi egy nagy díszterem volt párnázatlan székekkel, amik egy síkban voltak elrendezve. Ezt csak azért fontos hangsúlyozni, mert rám nézve nevelő erővel bírt a dolog, hiszen időben kellett érkezni. Bevallom, nem tudom, mennyibe került egy jegy. Minden bizonnyal baromi olcsó lehetett, ha minden este ki bírtam fizetni. Talán TSB emlékszik még. (Jobb az emlékezete.) Beültünk, vártuk Szilágyi Lacit, aki nem Mesi apja, bár egyszer azt hittem. Laci mindig nagyon értett a filmekhez, sokáig azt hittem, valami filmtörténész, amíg egyszer úgy nem hozta a sors, hogy együtt tanítottunk egy rövid ideig. Akkor kiderült, hogy történelemtanár.
Szóval ültünk a moziban, mindenki ott volt, aki számított valamit. Ma már ketten legalább nincsnek közöttünk. Mindkettőjükért kár, azt gondolom. Vártuk, hogy kezdődjön a vetítés, illetve előtte az ismertető. Általában hideg volt a teremben, sosem tudták, akarták, rendesen kifűteni.
A Huszárikban tematikus filmhetek voltak egyébként. Egy hét Bergman, egy hét francia újhullám, egy hét Antonioni, satöbbi. Életemben annyi filmet nem láttam. Azt hiszem, gyakorlatilag kivégeztem a filmtörténet nagyjait és kicsinyeit, legalábbis addig az időig. Ha jól emlékszem, a sok év ’huszárikozás’ alatt kétszer jöttem ki onnan. Csak az egyik volt film miatt. Kubrick sosem volt az esetem, de a 2001 Űrodüsszeaia nekem felért egy lassú kínhalállal. A másik alkalom Szirtes András performansza volt, amikor is addig sörözött a színpadon (ami nem volt színpad), míg sikeresen összehugyozta magát. Akkor, azt hiszem, már nem voltam magyar szakos, szóval esztétikailag érzéketlenné váltam.
A mai napig a mozik csúcsa maradt nekem a Huszárik. Már nem működik, megint díszterem lett, ha jól tudom. Szerintem az oszlopai között ott alszik Bergman, Tarkovszkij meg a többiek emléke is. Vágyom egy ilyen mozira megint. Mennék minden nap, nézném a filmeket, hallgatnám Szilágyi Lacit. Jobb volt, mint amikor most berakok egy dvd-t.
Mozi volt. A találkozások helye.
Zinczyka
Zinczyka és a világ
Pecs
15°
Bejegyzések (RSS)
Szilágyi Lacit „élőben” már rég nem láttam, évekkel ezelőtt valami tv-vetélkedőben vitte el a pálmát meg némi pénzt, tőle igazán nem irigyeltem. De ugye, ez sem úgy élő műsor ahogy gondolom.
Szilágyi Laci filmklubos „keze alól” vajon hány ezer pécsi főiskolás és egyetemista került ki?
És a Huszárik hátteréből – Zynczyka írása nyomán – elővillan valamennyi Kert Laciról is, aki a moziüzemi vállalat Huszárik felelőse volt, nagy hanggal, életkedvvel, akinek a nevetése termeket tudott betölteni, akit végül is a motorjával elütöttek egy balszerencsés kanyarban, s amíg helyszínelt a holtteste mellett a rendőr, addig ellopták a telefonját is – mint ha csak szocreál vagy kapreál film forgatókönyvét írta volna a sors – kifejezetten a Huszárik mozinak!
Szilágyi Lacit én is régen láttam. Kert Lacit nem ismertem, sajnálom, ami vele történt. Tudod, most az jutott eszembe, meg kellene kérdezni Szilágy Lacitól csinál-e manapság filmklubot. Vagy akár írhatna ide valamit a mozizásról. Életszerűbb lenne, hogy ő kerüljön ide be, és ne én.
Nem fogod elhinni, de ma hívtam telefonon a PTE marketing osztályát, de nem volt benn Győrffi Zoli, aki a sajtófőnök az egyetemen és ebből következően mindent tud. Tőle szerettem volna ezt-azt megtudni, például a filmklubról…
A PTE honlapján a filmklub szóra nincs találat – de még nagyon év eleje van, s az nem is létezik, hogy egy egyetemen, ahol film szak is működik, ne legyen filmklub.
Szilágyi László névre sem jön be semmi az egyetem honlapján…
Viszont Zoli helyett egy hölgy vette fel a telefont, megkérdezte miben segíthet, ha már nincs benn a Zoli, én makogtam valamit, hogy ZinczyKa meg a bloggerek – ez mindig olyan hülyén jön ki. Most is nagy csönd lett a telefonban, na, megint egy idióta, aki itt zincikázik vagy mi – gondolhatta a csaj, nekem meg nem volt türelmem elmagyarázni, hogy ha ZinczyKa nevét hallja, akkor legközelebb álljon szellemi vigyázállásba velem együtt, mert az említett hölgy most éppen Amerikában tanít, szóval én most ilyen bloggerekről beszélek
Szóval Zinczyka, megyek én a téma után, láthatod
Szilágyi Laci e-mail címét elküldöm.
Az e-mail címet megkaptam, azonnal írtam Lacinak.
Igen, igen, itt vagyok, rég volt, szép volt, jólesik, hogy van, aki így emlékszik rá.
Cserébe megírom, én hogy emlékszem:-)
Szilágyi L.
Hurráááá!!! Nagyon szívesen foglak olvasni ::))
Hát, kedves Zinczyka és Laci, próbálom objektíven, aztán írok majd még egy szubjektívet is.
Az egész 1982-ben kezdődött, akkor járta ki Fodor László barátom, filmrajongó tesis (ilyen is volt!), hogy az utánjátszó jellegű Tanárképző Mozi filmklubként működjön.
Fodor kemény fiú volt, a tekintélyek nem nagyon zavarták se mozis, se egyetemi körökben.
10-15 perces bevezetőket tartott a filmek előtt, nagyon értett hozzá, később elvégezte a filmrendező szakot is.
Mindent tőle tanultam. 15 éve nem láttam.
Később nyílt sajtóvitát vállalt Szabó Istvánnal a képzésről, ebből is ő jött ki jobban.
Én 85-ben kerültem a Huszárikhoz és 92 közepéig voltam filmklubos.
Az első jegyár az első évemben 10 Ft volt, az utolsó évemben már 150:-)
Legek:
Legtöbb néző: 2-szer 450 fő, Bertolucci: Utolsó tangó Párizsban
Legkevesebb néző: 0 fő, Kósa Ferenc: A mérkőzés
Legnagyobb sikersorozat: Ingmar Bergman-hét, 1985 (5 vetítés 1800 néző)
Legnagyobbat bukó sorozat: Japán filmek, 1987
Leggyorsabb filmek: Premier előtt, az országban először vetítettük az első 3 Bereményi-t. (Tanítványok, Eldorádó, Turné)
Leglassúbb film: Mészáros Márta: Napló szerelmeimnek (A MOKÉP háromszor nem küldte le, negyedikre sikerült vetíteni)
Legváratlanabb siker: Peter Kass: Pogányok ideje (Time of Heathen), 80-an nézték meg, majd kikövetelték a két héttel későbbi vetítést és hoztak még 300 embert szájpropagandával.
Legszélsőségesebben fogadott film: Tengiz Abuladze: Vezeklés (87. november 7-én a párttagok 60 %-a vágta be az ajtót a protokoll-vetítésen.)
Tőlem leginkább elfogadott film: Pasolini: Az Ezeregyéjszaka meséi (nyíltan utáltam a bevezetőben, utána a közönség sűrűn egyetértett:-D)
Az én maszek, szubjektív top 10-em:
Kieslowski: Véletlen
Kuroszawa: A testőr
Bergman: Úrvacsora
Kramer: Aki szelet vet
Zinnemann: Délidő
Wajda: Danton (szinkron nélkül)
Bereményi: A tanítványok
Kass: Pogányok ideje
Menzel: Az én kis falum
Ember Judit-Gazdag Gyula: A határozat
Tímár Péter: Egészséges erotika
A Tükör által homályosan volt az első filmklubos filmem vezetőként 85-ben, 92-ben Sidney Lumet: A domb-jával köszöntem el.
Bevallom, nagyon megrázott a búcsú…
Egy jó hír: Az Egyetemtörténeti Múzeumban lesz egy Huszárik-sarok.
szubjektív folyt. köv.
Kedves Laci!
Olyan parádés ez a hozzászólás, hogy ne csodálkozz azon – türelmetlenül várjuk a folytatást!
Akkor majdnem annyi időt töltöttél a filmklubban, mint én az egyetemen. Ez vicces.
Nekem más lenne a top 10, talán csak Wajda Dantonja lenne rajta. Vigázz magadra. Várom a személyest ::))
A 4 gépész
Kész Lászlóné (1985-89) a feledhetetlen Teri néni 70 fölött járt, akkurátusan precíz, rutinos, tüneményesen kedves néni volt. Egyszer cserélt el tekercset, Laurence Olivier Hamlet-jénél a 2. után a 4. jött.
Azonnal abbahagyta a gépészkedést, négy év alatt egy hibával.
„Öregszem, Lacikám, keressen mást”-mondta.
Bár mások is csak ennyit hibáznának…
Czigány János (1989-90) vagány volt, fél nap vágóhídi munka után száguldva jött esténként, ő volt a leggyorsabb.
De ő volt, aki megjavíttatta a világítást, kitalálta, hogy legyen felvezető zene, működjenek az elsötétülő toroidok.
Technikai zseni volt.
Imádta a jó értelemben vett cirkuszt-”Ez csak egy kaland”-mondogatta.
Kovács Pali bácsi (1990-95) maga volt a megbízható szakmai rutin, hihetetlenül pontos váltások, ragyogó ütemérzék.
Ő is szerette a gépeket, kizárólag egy-egy csinos nő tudta róluk elterelni a figyelmét, korán jött, hogy szétnézhessen lent is, a nézők között:-)
Hatvani Zsolt (1991-95) Pali bácsi mellett tanult, autodidakta módon és elképesztően gyorsan. Imádta a filmeket, szeretett sok embernek vetíteni.
„Tömeg van!”-mondogatta elégedetten.
Egyszer egy svájci filmhéten éjjel fél tizenkettőkor kezdtünk, minden tekercsből lecsípett 10 percet és a lent ülő 6 néző úgy érezte utána, hogy különös, sajátos időszerkezetű filmet látott:-))
írok még, most ennyi időm volt:-)
Lacikám, ismerted őket?
Igen, igen igen! A három igenből egy a válasz volt a kérdésedre, kettő pedig az elragadtatás hangja volt a jellemzésekre!
Komolyan!
Tényleg írjál még légyszi’, tiszta időutazás, ahogy itt térképre rajzolod a nyolcvanas évek végének kedves és ismert figuráit!
Bizonyos filmek alatt egyedi összművészeti hatás jött létre, alattunk próbált a Baranya Táncegyüttes, Vidákovics Tóni vezetésével, egészen sajátos volt Fritz Lang némafilmjeit délszláv zenei kísérettel hallgatni:-))
A legkonokabb néző Böszörményi Pista, a szobrászpalánta és örök ellenzéki volt, félig háton fekve nézte végig az első sor előttről Kubrick 2001 Űrodisszeáját (tudom, Zinczyka, tudom), majd utána mondott néhány olyan eredeti gondolatot, hogy elnyílt a szánk.
Volt két rendezőgyanús fiatalunk, az egyik a mára nagyon jól csengő színházi névvé vált ifj. Bagossy Laci, aki Karel Kachyna Szekérrel Bécsbe c. filmjén ámult el, azt mondta: innentől tudja, mi a katarzis.
A másik Mészáros Péter, aki Paradzsanovon, Joszelianin, Abuladzén edződve jutott el a cannes-i fesztvál legjobb elsőfilmes díjáig.
Néha illusztris előadónk is akadt: A Titkos birodalmi ügyek c. német dokumentumfilmet-a Hitler elleni merénylet résztvevőinek iszonyú peréről-Ormos Mária vezette fel.
88/89-ben a Sztálin mozija c. válogatáshoz orosz filmtörténészek jöttek, életemben annyi újdonságot nem tudtam meg a diktátorok ízléséről, szellemesek és szórakoztatóak voltak.
(folyt. köv.)
Hűha, egy szörnyen morcos hétvége után, Te voltál az első, Laci, aki igazi mosolyt csaltál az arcomra.
Mert most látod, eszembe jutott az a Hamlet :::)))) A Hatvani Zsolt, az az a Hatvani Zsolt??? Meg kell kérdeznem TSB barátnőmet!!
És Fritz Lang alatt a délszláv zene, hát édes istenem!
Ezt a Böszörményi Pistát én nem ismerem, de ha ekkora Kubrick rajongó volt, akkor nem nagy csoda. Bagossy Lacit persze, na igen, jó rendező lett, már amit láttam tőle. Mészáros Péterre látod megint nem.
De most olyan sok mindenki eszembe jutott, Gyurkity Kata, Ertsey Kata, na meg ketten, akik már nincsenek közöttünk, Kiss Sanya és a nemrég olyan furcsán elköltöző Gallasz Józsi. A Pécsi Szál ::))
Mesélj még!
Azért tudod, nagyon kellene egy ilyen igazi jó filmklub megint…
Igen, Hatvani Zsoltból csak egy van:-)
Sanya filmbizottsági tag volt, sok jó ötlettel, mondjuk, nem voltak túl piacképesek, túlságosan szerette a BBS-filmeket, meglepett a halála…:-(
Gallasz pár nappal azelőtt járt itt, hogy a gépe lezuhant:-(
Ertsey-ékről semmit sem tudok.
(folyt. köv.)
Ki kell igazítanom Szilagyi-t, mert bizony (hala a web-nek) van masik HATVANI ZSOLT, 22 eves, nem az en fiam, es Amszerdamban baletozik, (Itt mar nem is kellett volna irnom, h nem az enyem:-)
Huszarik… az utolso vetitese a Cimena Paradiso volt – termeszetesen Romaban megneztem a CP-t, amit Tornatore a film bevetelebol epitett -, s a hivatalos utolso vetites utan par napra egyszer meg megneztuk ketten Mustarral, es sörtünk és idonkent sírtunk, mint a kismalacok.
Amit tudok, hogy 12-17 perces tekercsnel meg lehetett csinalni, hogy feltetted, elinditottad es lementel, vettel a Makariban egy sort es fehoztad. Szomjusag eseten tobbet. Kicsit razos volt, de felfele benyitottam a terembe es megnéztem, megy-e s hol az osztás ill. élesség van-e.
Kulonben a gephaz az egy kulon vilag volt, eszpesoli mert frankon le-lehallatszott a gepesz és vendeégeinek egymashoz uvoltozott velemenye (pl. h Cigany mit tudna csinalni Ingrdiddel (ez most a Bergman:-) aztan meg Pali bacsi IS fel-felhozta az unokahugait filmet nezni, nekem Sziszi szolt, h ne tartsam mar a gyertyat… aztan a regi fuggonyon, ami sznten a gephazban volt leszorva a foldre, lehetett aludni is, ha arra sem voltal kepes, hogy hazamenj a Szenesbol…
A Fasz Bindernek a filmjere ’veletlenul’ nem a szokasos ajton engedtuk be az embereket. Ennek tobb oka volt: pl. a Querelle ment. A querelle szines es szelesvasznu. Mi pl. ismertuk a filmet es a termet: azt is tudtuk, h ha valaki blulrol razza az ajtot (értsd: menekül kifele) az fentről a gephazbol jol latjuk, hogy szenved:-)
Szoval, amikor az elso kepben szines szelesvasznon behajolt egy sziluett, meg nem volt gond. Korulmenyesn nyalat gyujtott es a nagy habot leengedte. Itt se volt gond. Onnantol raztak az Egerek (=ertsd kiserleti) az ajtot (ugye, jol lattuk) hogy kiderult, h a habos nyal egy naalis kozosulet hivatott elosegiteni, egy mazsas feka elkovetovel meg egy árja kinezetu alannyal.
Vetitettuk a Rotszakallut, es kinyitottam a gephaz ablakat.. dermedt figyelem levegoje aradt be.
Akkor azt hittuk, ismerjuk az Egyetemet es csodalkoztunk a Vedoszineken.
Nekem otthon Zanussi hutom van… egy brancs maguk, mondjak a bortonben Pelikannak.
Kozben, ott fent a gephazban is teljt az ido. A levetitett filmek kopiait ala kellett irni, hogy KI vetitette le. Metehettem, hat – eletemben eloszor – odairtam: DR Hatvani. Visszaszoltak, ne okorkodjenek. Valaszoltunk: nem vicceltunk. Az egesz magyar alternativ es klubhalozati filmforgalmazasban nem vol dr mozigepesz. Hat ezrt megerte azt a nappalis hat evet:-)
Sziasztok, volt Huszarikosok.
S bocs a gepelesert.
Jaj, Dr Hatvani, kora reggeli röhögésben ez most felejthetetlen volt :::))))
Volt Huszárikosok, szevasztok
Drága Barátném, Zinczyka! Mostanában mindig meglepsz engem valamivel a távoli Ámerikából… Futkosott rajtam a hideg le-föl, nevettem jóízűen, és kicsordultak a könnyeim is… annyi emléket idéztetek fel bennem…
Drága Sziszi! Én gyakran látlak az autómból reggel, semmit sem változtál! Hála Istennek! És néha, amikor én is gyalog járok, össze-összefutunk, és mindenkit megnyugtatok, Sziszi tényleg a régi, nagyon jó vele beszélgetni, kicsit kilépni az időből… Épp a minap gondoltam Rád, meg a huszárikos felvezetőkre… Megáll az időt szerettünk volna vetíteni az „ünnepre”, de nincs kópia. Maradt a Szamárköhögés, Szerencsés Dániel, Eldorádó… Melyik az a film, amit a mai diákok végig bírnak ülni???… Rád gondoltam, Te talán tudnál úgy beszélni, hogy kíváncsiak lennének… Emlékszem, imádtak, amikor nálunk tanítottál…
… és engem is elvarázsol, ahogy a Huszárikra emlékezel.
Huszárik – Sziszi, Sanya, Starkos filmklub az A/119-ben… filmek lentről, aztán fentről is… igen, Hatvani… hihetetlenül régen volt…
Nem hiszem el!!! És igen, itt van közöttünk, aki legendásan ért a számítógépekhez!!! Drága barátném, fentről???? Ezt el kell mesélned!!! Az milyen jó lenne, ha lehetne klub az iskolában Sziszivel…
hát szevasztok, köszi a linket, lám itt a new york – budapest – pécs tengely
Pécsi szál buli nemrég lezajlott, jó volt, kb. 30 ember volt tán. teliraktunk üzenetekkel egy palackot és bedobtuk az A38-ról, hátha csak egy nagy átverés ez a Gallasz sztori és valahol egy lakatlan szigeten bulizik a Józsi, havaj ingben.
és ha így van, akkor biztos meg is kapja a palackpostát és jót röhög rajtunk, hogy itt gyászoljuk.
Bösze is ott volt, és most, hogy így felidézted, igen, ott feküdt az első sorban… én is gyakran követtem a példáját, mert azok a kva kemény székek nyomták a seggemet
és emlékeztek arra, amikor 88-ban egyetemfoglalás címen egész éjjel ment a vetítés? én csak az eper és vérre emlékszem, utána hívott ki a Horányi Özséb a folyosóra, és letolt, hogy elvicceltük a forradalmat, kedélyesen pacsiztunk a komcsikkal. milyen igaza volt.
az is akkor volt, amikor a darvas feri zongorázott és a bereményi beszélt? emlékszem, beteg voltam, köhögtem és valami alkoholos köhögéscsillapítóval tompítottam az agyamat, néha meghúztam és körbekínáltam. sose felejtem el azt az elismerő pillantást Gézától
Sziszi, hello, én a Pozsgai Gyöngyitől tudok rólad, hogy ott dolgozol te is az egyetemen. gratula a milliomossághoz!
Ja: a legfontosabb: 2010-ben Pécsen lesz a Pécsi Szál buli, úgyhogy kössétek fel a gatyátokat…
memory:
gyerekek, van valakinek halvany fogalma ki volt az a cca 190-2.00m-es szakllas szemuveges ficko, aki mindig csengettyukkel teleaggatott szimatszatyorral a vallan, rendszerint feketében és mindig kesve (akkor mar nem szedtek a penzt az ajtoban) viszont gyakran a nezoterre is betolt biciklivel erkezett? Sokszor fekudt le hanyatt a bekecset kifirditva a feje ala tevo es Krisztus-pozban mozizo Bosze melle… Nagyon gyakran jott, ugy az 1so tekercs 60-120 metere kozott erkezett, s a vege elott egy hajszallal „tolta el a biciklit”.
S emlekezzunk meg a jegyszedoinkrol is, akik nelkul aligha lett volna vetites (meg a gepesznek fizetese)… Eva , Tuci Mind…
Aztan lemaradt egy gepesz a bronzkorbol, Sziszi es Nemet Tamas utan.
Toth Peter.
Ikerpar egyik fele, 6 vagy 8 altalanos es igazi a/4es mozigepeszi vegzettseget igazolo papir. Kicsit ellentmondasos volt, hogy a 20 evesen eplilepszia miatt rokkantnyugdijas srac, akit irritalt a villogo feny, eppen egyetlen szakmanak a mozigepesztet valasztotta. Sulyosan bezart egyeniseg volt, 2-3 oraval az eloadas elott erkezett es tovirol-hegyire letakaritotta a gepet. Meg olajat cserlet. Amiket en SOHASEM.
Szia Kata! Ahogy Sziszi is írta, Bereményi Eldorádója (1988) premier előtti vetítés volt a Huszárikban. Ott volt Bereményi is, meg Eperjes is. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy ennek volt-e köze a Határtörés fesztiválokhoz, vagy teljesen külön futott a dolog… És hogy ekkor ment-e a Hamu és gyémánt az én szerelmetes Cybulskimmal… lehet, hogy ez csak a Határtörés miatt jutott eszembe, ott egyik évben lengyel diákokat is vendégül láttunk a koleszban…
ZinczyKa, Naccsád! Nem hiszem el (még akkor sem, ha együtt vagyunk alapítói a Szenilla clubnak), hogy nem emlékszel Böszére… Pál Györgyi, Varga Iván, Bösze… így sem? Jó kis albérlet volt a Papnövelde utcában…
TSB, látnom kellene, mert így névről nem tudom.
Sajnálom. Hát Ivánra persze. Pál Györgyire is. Megnézném magamnak. Ötlet? Megjegyezném, abban az albérletben biztosan nem jártam. Illetve majdnem biztosan nem.
ötlet: http://boszormenyi.wordpress.com/
persze itt is, mint nálunk is le kell vonni az éveket és a kilókat… (bocs, Bösze)
Helló, Ertseykém!
Kösz a gratot, lassan 4 éve:-)
Hatvani úr, szép tőled, hogy Pétert említed, néha látom ma is az utcán…
És igen, Németh Tamás, az utódom, róla fogok még írni…